5. fejezet - Egy emlékkép

// Elena szemszöge //

Hárman elindultunk a hátsó kert felé. Amikor már az ajtó közelében voltunk Nessie előreszaladt. Amit megláttam, arra már nem számítottam…

Egy kerti-partin találtuk magunkat. Ez nem is lett volna baj, sőt nagyon is jó lett volna, ha nem fúj a szél. De ez még a kisebbik probléma volt, mert rengeteg emberrel találtuk magunkat szemben. Carlisle-t kerestem, de nem találtam. Féltem, hogy mit fogok tenni. Seth csak annyit pusmogott, hogy ne vegyek levegőt és akkor nem lesz semmi gond. Így is tettem és nem is éreztem a szagukat már. Megkönnyebbültem, hálásan néztem Sethre.

-Köszi.

-Ugyan már, ez csak természetes. Amiben tudunk, segítünk. Ja és még valami. Csinálj úgy, mintha emlékeznél rájuk, ez nagyon fontos, mert nem tudnak semmiről. Azt sem tudják, hogy mi vagy, azt sem tudják, hogy léteznek egyáltalán vámpírok. – tekintete most nagyon komoly volt, válasz képen csak bólintottam egyet.

Egy nő kezdett el felém rohanni. A még mindig mellettem álló Seth segített és mondogatta nekem, hogy ki kicsoda.

-Ő az édesanyád, Sylvia. – az anyám átrobogott a tömegen és szorosan magához vont. Továbbra sem vettem levegőt, mert tudtam, hogy nagy baj lehet belőle.

-Kicsim, Lena! Úgy hiányoztál!

-Te is… anya – az utolsó szót kimondva teljesen elérzékenyültem. Még az anyámra sem emlékeztem. Ismét magához ölelt, de most már én is szorítottam őt. Jól esett az ölelése. Megnyugtatott. Könnyeimet gyorsan letöröltem, mert nem szerettem volna, hogy így lásson, mert valószínűleg furcsállta volna az egészet és kérdezősködni kezdett volna, én pedig nem lettem volna képes neki hazudni, mert megtudtam, hogy ő az anyám.

Mosolyogva nézett rám, miközben arcomat két keze közé fogta. Nyomott egy gyors puszit a homlokomra, még egyszer megölelt és visszament a többiekhez. A bátyám mellé állt és erős karját átkarolva mentek a táncparkettre. Jake és Nessie, Bella és Edward, Esmme és Carlise, Alice és Jasper, Rosalie és Emmette valamint Sam és Emily is így tettek.

Sethtel lassan elkezdtünk a lépcsőn lemenni, mikor megláttam egy szőke alakot a távolban. Hirtelen megtorpantam. Steh valószínűleg ezt észrevette, mert rám nézett, majd abba az irányba, amerre én. A női alakkal farkasszemet néztem. Karmazsinvörös szemei szinte már égettek. Hirtelen kínzó fájdalom tört rám, de ellent mondtam neki, és talpon maradtam. Egyre rosszabb lett, egyre jobban kínzott, a lépcsőre rogytam. Seth a karomnál fogva segített be a házba, majd a nappaliban a kanapéra ültünk. Rettentően szenvedtem, belülről kínzott a fájdalom. Edward és Carlisle is mellettünk termettek, de értetlenül néztek rám. A többiek valószínűleg azért maradtak kint, mert feltűnő lett volna, ha mindenki egy szempillantás alatt a ház felé vette volna az irányt.

Ahogy a fájdalom kezdett megszűnni bevillant valami. Láttam már ezt a lányt valahol. A tengerparton láttam. Ott feküdtem a homokban sebezhetően. Ő fölöttem állt, de nem volt egyedül. Volt mellette egy nagyjából vele egyidős fiú is. Mind a ketten rám meresztették ijesztően vörös szemüket. Két farkas jött ki az erdőből. Gyorsan felpattantam és rohanni kezdtem, de pár pillanat múlva valami visszarántott és a nyakamra tapadt. Összerogytam és a világ elsötétült. Ezután teljes képszakadás. Itt veszítettem el a fonalat. A következő emlékem már az, ahogy a fehér szobában feküdtem.

A fájdalom megszűnt, tekintetemmel Carlisle felé fordultam, de Edward már mielőtt megszólaltam volna, odaugrott elém.

-Hogy? Mi? Meséld el! El kell mesélned! – nem értettem, hogy mire föl volt ilyen, sőt azt sem, hogy honnan tudta azt, hogy derengett egy-két emlékkép.

-Mi vagy te, valami gondolatolvasó? Még egy szót sem szóltam, de te már tudod. - kissé elmosolyodott, majd válaszolt.

-Ó, hát hogy is felejthettük el? Igen, én gondolatolvasó vagyok. Egyébként Alice látja a jövőt és Jasper pedig képes az érzelmeket befolyásolni. Ja és Bella meg képes ilyen pajzsot húzni az elméje köré, hogy rá meg ne hasson semmi. – kicsit lefagytam, mert erre nem gondoltam volna.

-Mondd el akármi is az! – Carlisle hangja most kissé parancsoló, utasító volt, de tudta, hogy csak nekem akar jót, úgyhogy bele is kezdtem a mesélésbe.

-Emlékszem egy-két dologra. Az előbb, mikor kint voltunk, a távolban megláttam egy szőke lányt. Farkasszemet néztünk és valami borzalmas fájdalom kezdett kínozni. Ahogy fokozatosan jobb lett, előjött egy kis emlék. A tengerparton voltam. Ott feküdtem a homokban sebezhetően. Ő fölöttem állt, de még valaki ott volt vele. Volt mellette egy nagyjából vele egyidős fiú is. Mind a ketten rám meresztették tekintetüket. Két farkas jött ki az erdőből. Gyorsan fel is ugrottam és rohanni kezdtem, de pár pillanat múlva valami visszarántott és a nyakamra tapadt. Összerogytam és a világ elsötétült. Ezután teljes képszakadás. - szemükben a reményt láttam felcsillanni, főleg Sethében. Közelebb csúszott hozzám és szorosan magához ölelt. Szememet lehunytam és fejemet a vállára tettem. Nem érdekelt, hogy éget a bőre vagy nem éget. A tudat, hogy emlékszem már egy dologra, az éltetett ebben a pillanatban. Ezek után visszamentünk a kertbe, már nem láttam a szőke lányt, ami nem is volt baj. Levegőt továbbra sem vettem a biztonság kedvéért. A többiek még mindig ott táncoltak egy közepesen gyors számra. Amint leértünk a lépcsőn egy lassú szám kezdődött el. Seth a kezét nyújtotta és kérdően nézett rám.

-Szabad egy táncra? – egy kedves féloldalas mosoly jelent meg az arcán és kezét nyújtotta. Én válasz képen csak a kezemet az övébe helyeztem és bólintottam egyet. A táncparkettre vezetett, ahol a zene ritmusára kezdtünk mozogni. Jobb kezem az övében volt, bal kezemet a vállára helyeztem és ő pedig szabad karjával a derekamat fogta. Így táncoltunk egy darabig csöndben.

Egy idő után fejemet a mellkasára hajtottam, mire ő sóhajtott egyet. Felnéztem, de csak egy elégedett vigyort láttam az arcán. De inkább szeretetet sugárzott mosolya, mint sem hogy elégedettséget.

-Annyira tökéletes vagy még így is. – szavai és hanglejtése teljesen megbabonázott. Furcsa bizsergést éreztem, ahányszor csak rápillantottam, és most is őt néztem. Közelebb húzott magához, mire nyeltem egyet. Valószínűleg meghallotta, mert elmosolyodott, mire én is így tettem. Arca közeledett az enyém felé. Pulzusom az egekbe szökött, éreztem, ahogy az övé is. Szemeimet lehunytam, „rábíztam magam”. Mikor feleszméltem az ajkainkat csak néhány milliméter választotta el egymástól. Anyám és a többi ember Emilyn kívül már nem volt ott, úgyhogy nyugodt szívvel vettem levegőt. Az ég a másodperc tört része alatt leszakadt és bőrig áztunk. Ez akadályozta csak meg a csókunkat, de lehet, hogy jobb is így, hisz fogalmam sincs róla tulajdonképpen, hogy ki is ő, de legbelül éreztem, hogy mégis tudom.

Gyorsan berohantunk az esőről, megtörölköztünk, megszárítkoztunk és leültünk a nappaliban. Mindenki rám nézett, de fogalmam sem volt róla, hogy miért. Paul fogta magát és „letámadott”. Olyan erősen szorított, hogy már a többiek fogták vissza, nehogy eltörje a csontjaimat, de én nem éreztem fájdalmat.

Elmesélték, hogy már mindenki tudja, hogy emlékszem arra, hogy mi történt a parton. Azt is elmondták, hogy a szőke hajú lány Jane-nek hívják és a fiú pedig a testvére, Alec. A farkasok közül páran elég intenzíven ásítoztak, mire Carlisle takarodót fújt.

-El nem jöhet haza? – Paul tekintete nagyon kérlelő volt, de Carlisle csak azért sem engedett, de tudtam, hogy így jobb és anyámban sem teszek kárt. Érzékeny búcsút vettünk egymástól. Seth volt az utolsó, aki odajött hozzám. Nyomott egy puszit a homlokomra szorosan magához húzott. Fejemet mellkasára hajtottam, egyenletes szívverését hallgattam. Egy kis ideig így álltunk, majd egy gyengéd mozdulattal eltolt magától. Mindenki elköszönt mindenkitől, majd a farkasok távoztak.

Alice megmutatta a szobámat, ahol ezentúl lakni fogok. Tudtam, hogy jobb lesz így, hogy itt maradok, de mégis hiányérzetem volt. Csinos kis szoba, eléggé tágas is. Mindenki elintézte a dolgát. Zuhanyzás, fogmosás stb. Carlisle levitt a garázsba és kaptam tőle vért. Nagyon jól esett, erre volt szükségem. Azt ígérte, hogy holnap elkezd tanítani, hogy olyan legyek, mint ők. Mikor felértünk kettéváltunk, ő a nappaliba ment, én a szobámba. Felvettem egy laza felsőt és egy rövidnadrágot, majd hanyatt vágtam magam az ágyban és…