4. fejezet - Boldog szülinapot!

//Elena szemszöge//

Amikor meghallottam Alice hangját elindultam. Amit akkor láttam, az lenyűgözött…Mindenki szépen felöltözve, rám vártak. Ahogy meghallották lépteimet, szemüket egyből rám szegezték. Kicsit kínosan éreztem magam, de a tekintetük nyugtatott meg. Hívogatóan néztek rám. Lassan lépkedtem le a lépcsőn, mert a magassarkúban elég nehézkes volt számomra járni, de megoldottam. A korlátot fogva lépkedtem lépcsőfokról lépcsőfokra. Ahogy leértem Sethtel találtam szemben magam. Lassan mért végig, minden egyes porcikámat alaposan felmért, majd nyelt egyet ész megszólalt.

-Gyönyörű vagy…mint mindig. – tetszett a bók, valószínűleg a fejem egyből paradicsomvörös is lett. Furcsának éreztem ezt a helyzetet. Azt mondta, hogy mint mindig. Ez tette számomra olyanná ezt a mondatot, amilyen. Arra tudtam gondolni, hogy valószínűleg régen nagyon jóban voltunk. A szemei teljesen megbabonáztak. Büdös szag ide vagy oda, valami nagyon megfogott benne. Amikor ránéztem furcsa bizsergést éreztem. Még vagy ezer évig nézni tudnám ezt a szempárt. Nyeltem egy nagyot, majd én is végre kinyögtem valamit.

-Köszönöm. – hangom elhaló volt, közben egyik hajtincsemet igazgattam, hogy lássam az arcát. Én is alaposan végigmértem, majd mikor szóra akartam nyitni a számat Alice termett mellettem.

-Gyertek már, gyertek már. – körbenéztem és láttam, hogy a többiek már nincsenek a helyiségben, Sethtel ketten voltunk ott, de már Alice is megérkezett idő közben. Tekintetem értetlen volt, miközben az apró vámpírleányzóra néztem, aki nem is volt annyira apró, mert velem egy magas, csak a többieknek az. De akkor valószínűleg én is az vagyok. Nem sokat foglalkoztam ezzel a gondolatmenettel, mert Alice a karomat megragadta és egy másik, nagyobb helyiségbe hurcolt. Mindenki ott volt. Kedvesen, mosolyogva néztek rám. Seth ellépett mellőlem és a többiekhez ment. Kérdőn néztem Alice-re, aki mögül láttam feltűnni Esmee-t és Carlisle-t. A férfi a nő vállát karolta, akinek a kezében egy gyönyörű torta volt. Nagyon tetszett, de nem tudtam, hogy mire föl ez az „ünnepség”. Mikor már kérdeztem volna Alice odarobogott hozzám és olyan erősen szorított magához, amennyire csak tudott.

-Boldog 17. születésnapot El! – teljesen meghökkentem. Még arra sem emlékeztem, hogy ma van a születésnapom. Esmee a mellettünk lévő asztalra rakta a tortát, mire Carlisle elmosolyodott arcomat látván. Én csak értetlenül álltam ott, mint egy darab fa, de rajtam kívül mndenkinek kedves volt a kekintete. Nekem inkább rémült. Ma lenne a születésnapom? Óvatosan a torta felé böktem, mire a doki bólintott. Tehát igaz. Ma van a szülinapom. De miért nem emlékeztem erre sem? Miért nem emlékeztem semmire sem?

-Ma van…a szülinapom? – ezt a kérdést Paulnak címeztem, mert mint kiderült, mégis csak ő a bátyám. Egy kedves mosolytól ragyogó bólintás volt a válasza. Tekintete tele volt reménnyel. Reménykedett, hogy egyszer mindenre emlékezni fogok. Én továbbra is csak ott álltam, mire Jake lépett felém. Megállt előttem, lehajolt hozzám, homlokomra nyomott egy puszit és boldog szülinapot kívánt. Mindenki így tett, majd mikor már csak Seth maradt ő megállt előttem. Egy ideig csak a szemembe nézett, én is őt. Valami megfogott benne. Nem tudtam, hogy miért, hisz nem is emlékeztem rá. Nyelt egy nagyot, majd szorosan magához ölelt. Pár percig így álltunk. Fejem a vállán pihent. Nem zavart, hogy a bőre már szinte éget, mert jól esett az ölelése. Megnyugtatott. Nagy levegőt vett, majd egy finom mozdulattal eltolt magától és megállt velem szemben. Egy ideig az arcomat nézte, majd ő is boldog szülinapot kívánt, de ő nem a homlokomra adott puszit, hanem az arcomnak annak a szegletébe, ami már majdnem a szám. A szám sarka érintette az övét és ez furcsa volt nekem. Miután ő is elment mellőlem tekintetemet Carlisle-ra vetettem.

-És ezért miért ilyen nagy felhajtás? – látszott rajta, hogy gondolkodik a válaszon. Jared eközben az ablakot nyitotta ki, mire egy erős fuvallat felém fújta Emily illatát. Tekintetem egyből rásiklott, de nem csináltam semmit. Tudtam, hogy uralnom kell magam, nem engedhettem meg magamnak, hogy leszálljon a lila köd. Harcoltam ellene, szerencsére sikeresen. Ismét Carlisle-ra néztem. Összeszedte a gondolatait és válaszolt kérdésemre.

-Mivel vámpír vagy, nem öregedsz tovább, úgyhogy ez az utolsó normális születésnapod. De ez nem azt jelenti, hogy a többit nem ünnepelhetjük meg, csak nem lesz már olyan, mint az eddigiek. – arcom elgyötört maszkba borult. Örökre 17 leszek. Csak ez járt a fejemben. Másra nem tudtam gondolni. Még Sehtre sem. Szerencsére Carlisle folytatta, így már őrá figyeltem, nem pedig a gondolataimra. – Elena kedves! Nem kell aggódni. Felesleges. Itt vagyunk neked mi! – a mi szót kimondva körbemutatott az összes jelenlévőn. Szavai megnyugtattak. Kissé elmosolyodtam, mire ő eltávolodott tőlem. Csak annyit láttam, hogy Jared az ablak felől jött, ami már be volt csukva. Sajnálkozóan nézett Emily felé, mire az csak mosolygott.

-A csajszi még új, ezt ne csináld!  - Quil próbált alig hallhatóan suttogni Jar fülébe, mire Paul csak tarkón vágta. Mindannyian felnevettünk egy kicsit. Paul szemében örömöt láttam, ahogy felnevettem. Jake kezdett el rohanni felém, mire fel is kapott és meg is fordult párszor saját tengelye körül.

-Végre mosolyogsz! Az áll neked jó. – erre is csak mosolyogni tudtam. Jó, hogy itt voltak velem, mert nélkülük egészen biztosan nem bírtam volna egy percig sem ezt az egészet. Még mindig nem emlékeztem, hogy kik is ők számomra, de jelenlétük nyugtató hatással volt rám. Bella egy késsel állt elő, amit átadott nekem.

-A szülinapos vágjon bele először. – a kést lassan át is vettem, nem szerettem volna senkinek sem sérülést okozni, majd elindultam lassan a torta irányába. Mikor odaértem egy kicsit bambultam a torát, majd belevágtam. Mindenki tapsolt és mosolygott. Alice egyből az alkalmat kihasználva csinált is pár fotót. Gonoszan néztem rá, majd amikor elővette ártatlan nézését, arcizmaim ellágyultak. Annyira közvetlenek voltak velem, hogy azt éreztem helyesnek, ha én is az vagyok velük, úgyhogy így is tettem. Jóízűen befaltuk a tortát, aztán még egy kicsit dumálgattunk, majd az Emmette nevű srác felszólalt.

-Mindenki ki a hátsó kertbe! – gyorsan fel is pattant mindenki és ki is szaladtak, még Rosalie is, de én csak lassan felálltam. Seth megvárt, de a többiek már rég kint voltak. Ő állt és csak engem nézett. Kicsit furcsán éreztem magam, de szerencsére már jobb kedvem volt. Mikor elmentem volna előtte megragadta a karomat és nem engedett. Szorosan fogott, de ez már túlságosan égetett, felszisszentem és elengedett, de nem mentem sehova. Szemei sajnálatot tükröztek, mire én csak mosolyogtam egyet. Közelebb lépett hozzám. Nagyon közel voltunk már egymáshoz. Hajamat hátrasimította, de csak óvatosan. Nem tudtam, hogy mire készült, mert ekkor Nessie toppant be.

-Gyertek, gyertek, gyertek! – nagyon izgatott volt, csak úgy pattogott. Szimpatikusnak találtam a csajt. Rokonszenves volt. Hárman elindultunk a hátsó kert felé. Amikor már az ajtó közelében voltunk Nessie előreszaladt. Amit megláttam, arra már nem számítottam…