14. fejezet

//Elena szemszöge//

Furdalt a kíváncsiság, ezért becsuktam a szeme és széthajtottam a cetlit. Amikor kinyitottam egy szót láttam leírva gyöngybetűkkel: Szeretlek…

Totálisan lefagytam. Furcsa érzések kavarogtak bennem, de mélyen legbelül tudtam, hogy én is ezt érzem. Nyeltem egy nagyot, és úgy néztem tovább a papírfecnit. Szemeimbe könnyek gyűltek, amik szépen lassan végigcsordogáltak az arcomon. Túl sok minden történt mostanában, és most még ez is. Igaz, hogy ennek nagyon is örültem, de valahogy már sok volt. Azzal is tisztában voltam, hogy én is pontosan ugyanezt érzem, de most még magamnak sem bírtam ezt bevallani valamiért, nemhogy még Seth-nek?! Még gondolkodni sem volt erőm, ezért csak lerúgtam magamról a cipőmet, felkúsztam a helyemre és úgy döntöttem, hogy alszok egyet.

                       

                                           ***

Mikor felébredtem, már másnap reggel 7 volt, aminek nagyon nem örültem, mert féltem, hogy elkések a suliból. Igen, első nap az új suliban. Gyorsan a fürdőbe rohantam, megmosakodtam, hajamat kivasaltam és próbáltam magamnak emberi ábrázatot varázsolni, ami nem is ment olyan könnyen. Eléggé nyúzott volt az arcom, de inkább azzal foglalkoztam, nehogy elkéssek a suliból. Egy fél óra alatt végeztem a fürdőben, ezután a szekrényem felé vettem az irányt. Egy farmert vettem fel, egy fekete hosszú ujjúval, szokásos sportcipőmmel együtt. Már háromnegyed 8 volt, amikor a lépcsőn rohantam lefelé.

-Miért nem keltettél? – ezt Paul-nak címeztem. Jól tudta, hogy mikor van suli, hiszen ő is oda járt, a rezervátumba.

-Bocsi, én is elaludtam, de most nyomás a kocsiba! – mindketten a kocsi felé rohantunk, ahova gyorsan be is szálltunk. Alig pár perc alatt a sulihoz értünk, hiszen Paul a tövig nyomta a gázt. Hamar találtunk parkolóhelyet szerencsére. Mindketten rohanni kezdtünk, bár én nem tudtam, hogy merre. Egy pillanat alatt előkaptam az órarendem, majd ahogy Paul útba igazított, a matek órám színhelyére indultam. Ahogy megálltam a terem előtt, láttam, hogy a tanár épp akkor csukta be az ajtót. Nyilván már kezdeni akarta az órát. Gyorsan be akartam surranni, de nem ment olyan egyszerűen. Észrevett a tanár. Na szuper.

-Jöjjön ide, kérem kisasszony! – lassan odafordultam és megindultam a tanári asztal felé. Elővett egy papírt, amire valamit ráfirkantott.

-Gondolom még új itt. – egy mosoly jelent meg az arcán, mire én is elmosolyodtam. Még pár dolgot írt a papírra, amit aztán átnyújtott.

-Ezt vigye magával minden órájára. Ezzel tudjuk ellenőrizni, hogy nem lóg-e. Most pedig foglaljon helyet. Lássuk csak hol is van szabad hely… - ellenőrizni? Akasszanak rám rögtön egy nyomkövetőt is… Nagyszerű…

-Á, meg is van! A középső padsor leghátsó padjában lesz az ön helye, Seth mellett. – megdermedtem. Mi, hogy még mellette is üljek?! Na ne! Nem bírtam volna a szemébe nézni így. Nyeltem egy nagyot, majd a szememet lesütve igyekeztem a helyemre…Mellé… Leültem, majd elővettem a cuccaimat, de még mindig nem néztem rá. Viszont ennek ellenére éreztem, hogy ő végig engem néz. Hamar elment a negyvenöt perc, nem vettünk nehéz anyagot. Ahogy megszólalt a csengő, én már pattantam is fel. A folyosón guberáltam elő az órarendemet, hogy mire is számítsak a következő negyvenöt percben. Mikor megtaláltam beleütköztem egy ismeretlen fiúba. Magas volt és szálkás, barna szemei az arcomat fürkészték. Elmosolyodott, majd rákvörös arccal hátrébb léptem.

-Öhm…bocsi. – nem mertem a szemébe nézni, bár fogalmam sincs, hogy miért. Ilyet Seth-nél éreztem utoljára. Teljesen megzavarodtam.

-Ugyan, semmi baj. Sőt…ha tudtam volna előre, hogy egy ilyen szépséggel fogok összeütközni, akkor mondanám, hogy direkt volt, de nem. De így jobb. Ha a meglepetések ilyen szépek, akkor minden nap kérek egyet. – jól estek a szavai, bár próbáltam magammal tudatni a tényt, hogy egy ilyen fiúnak biztos, hogy nem kellek, de ez most valahogy nem ért el a tudatomig.

-Ne haragudj, de nekem mennem kell…mennem kell… spanyolra. – kibogarásztam, hogy milyen órám is lesz, bár nem tudtam, hogy merre menjek. Féloldalasan elmosolyodott, bár nem tudtam, hogy miért, de biztos meg volt az oka.

-Nekem is spanyolom lesz. – na szuper. Még egy fiú, akinek alig merek belenézni a szemébe és vele lesz a következő órán. Az egyik felem örült, a másik viszont kevésbé. Egymás mellett mentünk a spanyol terem felé, miközben összetalálkoztunk Seth-tel. Nem számítottam semmi jóra. Még a nevét sem tudtam a srácnak, és vele sétálgatok, meg beszélgetek úgy, hogy közben a másik felem Vele akart lenni. Szúrós pillantást vetett rám Seth, bár nem volt semmi oka, hiszen nem jártunk…még.

-Hát ti? Ki az új barátod? Látom, már jól összemelegedtetek… - hangjából keserűség csengett ki, miközben lenéző pillantást vetett rám.

-Szia, Jace vagyok. – szóval Jace.

-Nem tőled kérdeztem, hanem Elenától. – még mindig ugyanúgy nézett rám, mire nyeltem egy nagyot. Hirtelen gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy nem bánhat velem így, elvégre egy talpraesett lány vagyok…elméletileg.

-Nem hallottad Seth? Ő Jace. Vagy valami baj van a hallásoddal? Kérjek neked időpontot a fülészeten? Vagy az megy magadtól is? – látszott rajta, hogy meglepődött a reakciómtól, de most ne várja el azt, hogy a nyakába ugrok és végigcsókolom, ahol csak tudom.

-Na asszem megyek tesire. – Seth lassan hátat fordított nekünk, majd elment balra.

-Wow…király vagy csajszi. Amúgy ő kid neked, mert elég csúnyán nézett rád.  – nem tudtam, hogy mondjak. Egy ismerős? Egy barát? Egy rokon? A szerelmem? Neeeeem, az utolsót élből elvetettem.

-Csak egy nagyon jó barátom. – miután kimagyaráztam magam, együtt mentünk tovább spanyolra, ahol szintén alá kellett íratni a papírt. Egy hátsó padban ültünk le és az óra nagy részét ismerkedéssel töltöttük el. Nem igazán figyeltünk a tanárra, ami miatt néhányszor az ránk is szólt. A következő két órám biológia és fizika volt, amit ismét Jace társaságában tölthettem. Ezek után végre volt egy kis szünetünk. Elmentünk ebédelni és egy üres asztalhoz ültünk le. Seth-ék nekem háttal voltak, de láttam, hogy Jace feléjük is vet néha egy-egy pillantást.

-Te, Elena figyu! Ez a Seth gyerek biztos, hogy csak egy nagyon jó barát, mert le sem veszi rólad a szemed. – lassan a vállam fölött hátranéztem. Nem kellett volna. Annyi szigorú szempárt még sosem láttam egyszerre. De a legfrusztrálóbb Paul-é volt. Képes lettem volna sírva fakadni a látványtól. De nem parancsolhatok az érzelmeimnek. Ha egyszer nagyon megkedveltem Jace-t, akkor megkedveltem és kész. Az ebéd hátralévő részében nem mertem máshová nézni, csak Jace-re. Miután végeztünk Jace elment tesire, én pedig a kémia órám helyszínére baktattam. Leültem egy hátsó padba, miután aláírattam a papíromat. Éppen rajzolgattam, amikor Seth ült le mellém. Csak arra tudtam összpontosítani, hogy el ne bőgjem magam. Egész órán küszködtem a könnyeimmel. Szemem sarkából végig figyeltem, de még csak rám se nézett. Ha ezzel az volt a célja, hogy kínozzon, akkor sikerült.

-Steh! – épp csöngettek, de ő szó nélkül elment. Lassan összepakoltam a cuccaimat, mert azt mondták, hogy az utolsó órám elmarad, mert a tanár beteg. Nem voltam túl jó passzban, de legalább csak 5 órám volt.

-Szia, nem látszol túl vidámnak. – egy derűs arcú, vöröses hajú lány lépett oda hozzám. Öröm volt ránézni, egyből elmosolyodtam. Legalább róla sugárzott a boldogság.

-Oh, ne haragudj, Tina vagyok. Pontosabban Valentina, de azt utálom, úgyhogy csak Tina – rögtön jobb kedvem lett, ahogy találkoztam vele.

-Szia, Elena, de hívj, ahogy akarsz.

-Hova készültél?

-Éppen haza kiheverni ezt a napot. – sóhajtottam egyet, majd folytattam a pakolást a táskámba.

-Nem is kérdezősködök, mert értem itt vannak, de holnap feltétlenül beszélünk, megígérem. Addig is, legyen jó kedved! Szia! – valamit ott nyomkodott a telefonján, majd sietősen elment. Miután végeztem a pakolással, kimentem a teremből, majd végül az iskolából is. Hazasétáltam, a táskámat ledobtam az előszobába megebédeltem, majd felmentem tanulni. Gyorsan készlettem mindennel, mielőtt még Paul hazaért volna elmentem otthonról. Kicsit utánanéztem, hogy merre laknak Seth-ék, és feléjük vettem az irányt. Már nagyjából megfogalmaztam, hogy mit fogok mondani, de amikor odaértem sokkoló látvány fogadott…

komikat plííz :DD ^^ remélem tetszett... : )