15.fejezet

sajnálom, hogy ennyit késett, de most itt van :D remélem, hogy tetszik :D a következő már reményeim szerint nem fog ennyit késni ;D








//Elena szemszöge//

Kicsit utánanéztem, hogy merre laknak Seth-ék, és feléjük vettem az irányt. Már nagyjából megfogalmaztam, hogy mit fogok mondani, de amikor odaértem sokkoló látvány fogadott…

Igaz még nem voltam olyan közel, de már tisztán láttam, hogy Seth ölében egy szőke lány ül. Igen, csak szórakozásnak voltam jó.-gondoltam, de eszembe jutott, hogy lehet, hogy Jace miatt van az egész. Pedig én csak kedveltem…még. Ezt gyorsan el is felejtettem, mert az szinte lehetetlen volt számomra, hogy két fiút szeressek. De a legszörnyűbb az volt az egészben, hogy a falka többi tagja is ott volt és Paul is. Éppen megfordulni készültem, amikor Jake észrevett és intett, hogy menjek oda. Mindannyian elcsöndesedtek, és rám néztek, kivéve Seth. Egy műmosollyal, ami elég jól sikerült, odamentem hozzájuk.

-Sziasztok!

-Hello! – mindannyian egyszerre köszöntek, de Seth ki sem nyitotta a száját. Egy darabig néztem őt, mire a lány a kezét nyújtotta.

-Szia, Lisa vagyok, Seth barátnője. – mii?!?!?!?!?!?!?! Egy világ tört össze bennem, de nem akartam kimutatni. Kezet ráztunk, majd én is bemutatkkoztam.

-Elena.

-Á, rólad most beszéltünk nemrég. Te azzal a Jace nevű sráccal jársz nem? – totálisan elképedtem. Körülnéztem, majd a műmosolyt egy komoly álarc váltotta fel.

-Nem, én nem járok senkivel, ezt honnan szedted?

-Hát, Seth mondta. -  tekintetemet egyből az említettre emeltem. Ő egy gúnyos mosollyal „ajándékozott meg”, mire teljesen elborult az agyam. Próbáltam visszafogni magam, ami nagyjából sikerült is.

-Na és mióta ismered a drága kis Seth-edet?

-Hát, igazából ma ismerkedtünk meg, de olyan jól néz ki, és olyan édes, és olyan jól csókol. – itt már nem tudtam megállni, hogy egy kis csalódottság ne látszódjon rajtam. Vettem pár mély levegőt, mire Lisa arcán egy kis aggodalom látszott.

-Minden rendben?

-Persze, de szerintem én most megyek haza, mert tanulnom kell. Sziasztok! – bár tudtam, hogy nincs semmi tanulni valóm már, nem jutott eszembe jobb kifogás. Amint eltűntem a láthatárról, zokogni és rohanni kezdtem. Kapkodtam a levegőért, néha sikeresen, néha pedig sikertelenül. Szédülni kezdtem. A világ forgott körülöttem. Nem tudtam, hogy miben tudnék megkapaszkodni, hogy ne zuhanjak a földre, de végül a lábaim összecsuklottak. Hirtelen a hideg, havas talajon találtam magam. Elvesztettem. -  csak ez járt a fejemben. Két lábat láttam felém közeledni, de, hogy kié voltak, nem tudom. Addigra minden elsötétült. Csak egy hideg kezet éreztem az arcomon. Innentől kezdve teljes kép- és hangszakadás, egész addig, amíg a Cullen lakásban nem találtam magam. Hirtelen felültem, de nem volt ott senki. Lélegzetvételem elég szapora volt, nem tudtam, hogy mi történik. A szoba ajtaja, ahol feküdtem, kinyílt és Nessie-t láttam meg.

-Szia Elena! Jól vagy? – tekintete kissé aggódó volt, bár nem értettem, hogy mire föl.

-Öhm…persze. – egy kis gondolkozás után eszembe jutott, hogy mi is történt, és valószínűleg közülük talált meg valaki.

-Edward talált rád vadászat közben és a gondolataid elég kesze-kuszák voltak. Seth meg valami másik lány…és jobbnak látta, ha idehoz. – a gondolataim…cöhh…nem kifejezés, hogy kesze-kuszák voltak. Aztán Nessie folytatta mondandóját. – De mivel nincs semmi bajod…mármint fizikai sérülés vagy ilyesmi, ezért haza is mehetsz. – na ez most nem dobott fel, mert tudtam, hogy otthon vár Paul.

-Ömm…rendben. – lassan feltápászkodtam, majd elindultam az ajtó irányába. Tényleg nem sérültem meg testileg, de lelkileg nagyon. Biztos voltam benne, hogy ezt egy hamar nem fogom kiheverni.

Egy darabig némán sétáltunk egymás mellett, aztán Nessie rám nézett.

-Emmette hazavisz, rendben? – jelzésül, hogy beleegyezek, csak bólintottam. Hálás voltam érte. Szinte nem is ismernek, de múltkor is olyan jók voltak hozzám, hogy azt éreztem, nem tehetem meg, hogy elutasítom őket.

Mikor az ajtóhoz értünk, Emmette már ott állt kezében a kocsi kulccsal. A többieket nem láttam sehol, gondolom dolguk volt. Nessievel búcsúkép megöleltük egymást. Talán ő volt a Cullenek közül az, aki a legkevésbé tűnt ijesztőnek. Mindegyikőjükben benne volt az a feszesség valamilyen szinten és emiatt olyan furcsának tűntek, de Reneesme más volt. Ő olyan volt, mint egy átlagos lány, mint egy ember. Leszámítva a világos bőrét, de az sem nagy hűha. Érzékeny búcsút vettünk egymástól és Emmette-el elhagytuk a házat. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és elindultunk felénk. Egész úton némán ültünk egymás mellett, de ő néha rám nézett, hogy minden rendben van-e? Amikor hozzánk értünk, Paul kocsija ott állt a ház előtt, ahogy előre sejtettem. Emmette vámpírsebességgel az én ajtómhoz sietett és segített kiszállni a kocsiból. Odakísért a bejárati ajtóhoz, ahol már a bátyám várt minket. Engem beengedett, de Emmette-t nem, amit meg is értettem. Még motyogtak ott valamit, amit nem értettem. Paul utánam rohant és megfogta a karomat, maga felé fordított és szorosan átölelt. Most jól esett, ahogy bőrének melege átjárja a testemet a szívemmel együtt. Megnyugtatott. Jó hatással volt a bioritmusomra és az idegrendszeremre egyaránt. Jó pár percig így álltunk szótlanul és mozdulatlanul. Kis idő elteltével eltolt magától és letörölte a kibuggyant könnycseppjeimet. A kanapéra húzott, ahol szintén szótlanul ültünk. Filmeket néztünk, vígjátékokat, mert fel akart vidítani vagy csak le akart foglalni, nem tudom, de ez sem segített rajtam. Totálisan a padlón voltam, nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént…velem. Mert én aztán nem csináltam semmit. Csak szereztem egy ismerőst.

Aznap este korán lefeküdtem. Úgy kilenc óra lehetett, mikor elmentem zuhanyozni, aztán fogat mosni és fél tízkor már az ágyban is voltam. Hamar elaludtam szerencsére. Legalább ez az egy jó dolog történt velem.

              

                                        ****

Reggel fél hétkor keltem az ébresztőmre. Azonnal kipattantam az ágyból, mert nem szerettem volna elkésni, de tudtam, hogy még van rengeteg időm. Bementem a fürdőbe, vettem egy forró zuhanyt, megmostam a fogam, majd visszamentem a szobámba. Felkaptam egy fekete farmer csőnacit és egy fehér felsőt. Az ágyamhoz sétáltam, ahol felkaptam a jól megszokott sportcipőmet. Lassan az asztalomhoz battyogtam, ahol összepakoltam cuccaimat, a táskámba raktam őket, a táskát a vállamra akasztottam és lementem a földszintre. Gyorsan bepakoltam az uzsonnámat és Paul-lal elindultunk a suliba. Nem szóltunk egymáshoz egész úton, még amikor megérkeztünk, akkor se köszöntünk egymásnak. Első órám spanyol volt. Odavittem a tanárhoz a papírt aláíratni, majd megláttam Seth-et…Lisával. Jó messzire ültem tőlük, mert éreztem, hogy mindjárt eltörik a mécses. Miután vége lett az órának rögtön kimentem a teremből. Egész nap unatkoztam, nem is nagyon figyeltem az órákon. Utolsó órám ének volt. A papírt szokás szerint aláírattam, amikor egy kéz ért a vállamhoz. Megfordultam és Jace volt az.

-Jace! – most nagyon örültem neki. Elmosolyodtam és szorosan átöleltem.

-Szevasz kislány! – szerencsémre viszonozta az ölelésemet és nem tolt el magától. Gyorsan elvettem a tanártól a papírt és leültünk egy hátsó padba. Egész órán beszélgettünk, de énekelni, nem énekeltünk. Elbúcsúztunk egymástól suli után és mindketten hazamentünk. Kijelenthetem, hogy ez egy extrán unalmas nap volt. Paul már a kocsiban várt. Bepattantam és egyből indította is a motort. Hamar hazaértünk, de nem engedett fel a szobámba.

-Lena, nem mehetsz fel a szobádba!

-De miért? – ez teljesen váratlanul ért, úgy éreztem, hogy jogom van magyarázatot kérni.

-Azért, mert én azt mondtam. Majd a nappaliban megírod a leckét. – húztam a számat eléggé, de nem volt mit tennem. Bementem a nappaliba, megírtam a leckét, aztán bekapcsoltam a tévét. Nem ment semmi érdekes, ezért csak este hatig volt türelmem ott ülni. A konyhába mentem, ahol rövid idő alatt meg is vacsoráztam. Pont, amikor mosogattam, Paul lépett mellém.

-Menj fel a szobádba! – értetlenül néztem rá. – A mosogatást befejezem, de most menj! – arcáról nem tudtam semmi érzelmet leolvasni. Paul-t átengedtem a mosogatóhoz, megtöröltem a kezem és elindultam fölfelé a lépcsőn…