16. fejezet

itt a következő fejezet :D remélem tetszeni fog :D

Puszii: Vii^^

// Elena szemszöge//

Paul-t átengedtem a mosogatóhoz, megtöröltem a kezem és elindultam fölfelé a lépcsőn…

Lomhán sétáltam fel a lépcsőn, ehhez is alig volt erőm. Menet közben néhány könnycsepp kicsordult a szememből, végig az arcomon egészen az államig, de nem töröltem le őket. Hagytam, hogy maguktól lecsöppenjenek. Vettem egy mély levegőt és az utolsó lépcsőfokokon is felküzdöttem magam és úgy mentem a szobám irányába. Igaz, hogy most már nem kellett lépcsőznöm, de még mindig vonszoltam magam. Lépteim nehézkesek voltak és lomhák. Inkább csak elcsoszogtam az ajtómig. Előtte megálltam és kezemet a kilincsre helyeztem. Vártam egy kicsit, majd végül benyitottam. Teljes sötétség fogadott, redőnyöm le volt engedve, a lámpa pedig nem volt felkapcsolva. Nem is akartam látni semmit, ezért egyből az én részemre kialakított kis fürdőbe mentem. Magamra zártam az ajtót és csak ezután kapcsoltam fel a villanyt. Belenéztem a tükörbe és szörnyű látvány voltam. Hajam csapzott volt, szemeim a sírástól kivörösödtek, sápadt voltam. Ruháimtól nagy nehezen megszabadultam, majd vetettem egy pillantást az órára. Fél hét volt, még elég korán. Gönceimet bedobtam a szennyesbe és beálltam a forró zuhany alá. Fontos dolgokon kezdtem gondolkodni, legalábbis számomra fontos dolgokon. Rajtam és Seth-en. Már ha egyáltalán szabad-e olyanról beszélnem, hogy Én és Ő. Féltem, hogy nem, de mégis mindig ide lyukadtam ki. Na most örültem volna, ha ott lett volna Edward, mert ő mégiscsak amolyan gondolatolvasó és meg tudta volna mondani Seth-nek, hogy mik kavarognak a fejemben és azt is, hogy…szeretem. Igen, szeretem. Hiába próbáltam eddig eltitkolni, vagy legalábbis nem bevallani, de most már nem ment. Ez…szerelem. De az, hogy ő egy másik lány iránt mutatott ki érzelmeket, ez csak még jobban erősítette bennem ezt a tudatot. Azt, hogy szeretem.

Besamponoztam a hajam, aztán leöblítettem, letusfürdőztem magam, aztán ezt is leöblítettem. Kinyúltam a törölközőmét, becsavartam magam, majd a hajamnak is szereztem egy kisebbet. Óvatosan kiléptem a zuhany alól és belebújtam a papucsomba. Odamentem a tükör elé, hajamat jó alaposan áttöröltem és megszárítottam. Most nem vasaltam ki, ami miatt hajam göndör fürtökben omlott vállaimra. Megtörölköztem, belebújtam pizsamámba, kifésültem a hajamat és kimentem a fürdőből. Ez lehetett olyan fél nyolc, háromnegyed nyolc körül. Most viszont szobámba lépve egyből felkapcsoltam a villanyt, és ami az ágyamon volt nagyon meglepett. Egy gyönyörű estélyi ruha és egy kis cetli. A cetlin ez az üzenet állt:

Elena!

Vedd fel a ruhát, nyolcra megyek hozzád és megcsinálom a sminked meg a hajad! Hidd el, nem fogod megbánni!

Alice

Nem értettem, hogy ezzel mit akar. Ahogy tovább puhatolóztam a számomra kikészített cuccok között, találtam egy álarcot is. Kezdett összeállni a kép. Egy álarcosbál. Még mindig a pizsamámban voltam, amikor Alice berontott a szobámba.

-Te még mindig pizsamában? – totálisan ledöbbent, hogy még nem vettem fel azt a gyönörű ruhát.

-Neked is szia Alice! És igen, még pizsamában. – vele ellentétben én egyáltalán nem voltam felpörögve. Az addig leesett, hogy egy álarcosbál, na de minek? Ez nem volt világos még mindig.

-Jajj, bocs, szia! – egy pillanatra, mintha elszégyellte volna magát, de aztán ismét pörgött, mint egy búgócsiga. – Na, de siessünk, nincs sok időnk. Nem véletlen van már rajtam is rajtam.

-Jó, de nekem minek?

-Na gyere! – megfogta a karom és az ágy elé rángatott. Megfogta a ruhát és könnyedén rám cibálta. Mintha rám öntötték volna úgy simult a testemhez. Hossza és bősége is pont jó volt. Rám adta a cipőt is és leültetett a székemre. Az asztal felé fordított, ahova letett egy tükröt és a sminkkészletét. Először elővette az alapozót. Nem kent fel rám sokat, csak egy kicsit, mert bőrömön nem is volt hiba. Maga felé fordított, kicsit leguggolt, elővett egy tubus szempillaspirált, azzal próbálta szempilláimat dúsabbá és hosszabbá varázsolni. Ezek után még egy kis szemceruzát is előrántott, mellyel szemem vonalát áthúzta és már készen is voltunk. Legalábbis én azt hittem. Előkapott egy hajvasalót és egy jó párszor végigsimított vele a hajamon, míg az szög egyenes nem lett.

-Direkt nem vasaltam ki. – mondtam durcásan. Szándékosan hagytam göndör fürtökben a hajamat, de ez már mindegy, hiszen Alice pár simítással egyenessé varázsolta.

-Jobban áll az egyenes. Bár, ahova megyünk, oda szokás a göndör haj, de neked már mindegy. Meg én is mit csináljak a rövid hajammal? Megmondom én neked. Semmit. – miután kifejtette mondandóját, előkapott egy fésűt és selymessé varázsolta a hajamat. Hátul ketté választotta és előre fektette a vállaimon. Fújt még rá egy kis hajlakkot is.

-Ugye kész vagyunk?

-Igen, kész. Szép lettél nagyon. – valamitől teljesen fel volt pörögve velem ellentétben. Én szép? Jesszus. Tuti, hogy egy másik dimenzióban volt. Na mindegy, nem foglalkoztam vele sokat, inkább ráhagytam.

-Öhm…kösz.

-Gyere, mert el fogunk késni. – Hirtelen felrántott és az ajtó felé kezdett húzni, de aztán egyszer csak megtorpant.

-Mi az, Alice?

-Ja, csak az álarc. De semmi szükség rá. Azt csak úgy jelképesen hoztam, de nem kell.  – arcán elégedett vigyor ült, de passz, hogy mire föl.

-Te tudod. – mondtam, majd ismét húzni kezdett. Lementünk a lépcsőn és az egész Cullen család, meg Paul kiöltözve már várt minket. Nem szóltam egy szót se. Kimentünk és egyesével beültünk a kocsikba. Hárommal mentünk, mert érdekes lett volna, ha ennyien egy kocsiban utaztunk volna. Be se tudtunk volna ülni. Mindenki elhelyezkedett, majd elindultunk. Nem igazán figyeltem az útra. Még arra se, hogy kivel ülök éppen egy kocsiban. Mikor megérkeztünk egy elég puccos kis helyen találtam magam. Bementünk és egy pompás bálterem tárult elém. Mindenki csinosan felöltözve, a terem szélén voltak, akik puncsot iszogattak, vagy éppen valamit ettek. Paul intett valakinek. Nem láttam, egészen addig, amíg az illető ide nem jött hozzánk.

-Hali Jake! Mizu tesó? – huhh, egy ilyen helyen így beszélgetni? Láthatólag nem zavarta őket, hogy mindenki őket bámulja. Tök lazán folytatták.

-Semmi extra. Tudjuk ki teljesen kész van. Csóri eléggé elrontotta. – egy pillanatra lebiggyesztette ajkait, de utána egyből jókedve lett…mint mindig.

-Hát…el – ez olyan tipikus Paul-féle megjegyzés volt. Rövid, tömör és lényegre törő

-Jajj, szia Lena! Mizu? – nem tudom. Szerintem eléggé feltűnő voltam, de úgy tűnik mégse. Nem volt különösebb mondandóm, ezért csak megrántottam a vállamat.

Még egy darabig beszélgettünk, aztán a többiek elmentek táncolni. Én pedig egyedül maradtam. Szuper. Elindultam a puncsos asztal felé. Ott merítettem magamnak egyet, majd kerestem egy üres széket. Nagy nehezen találtam is egyet, egy sarokban, ahova leültem. Iszogattam a puncsomat még egy darabig, de aztán unatkozni kezdtem. A többiek még mindig táncoltak. Egy kis ideig üldögéltem még, aztán odajött hozzám valaki.

-Szabad egy táncra?…

Alice ruhája

Elena ruhája